Sziasztok! Bocsánat, hogy itt konkrétan halott voltam egy jó darabig, de nagyon sok minden történt az életemben, leginkább egyfajta tavaszi nagytakarításhoz tudnám hasonlítani ezt az időszakot. Lényeg ami lényeg, nem tétlenkedtem, tanakodtam mit hogyan kéne, és arra jutottam, hogy a blogot új platformon szeretném elkezdeni, ami "blogosabb". Egyúttal elkezdtem angolul is írni, így az új magyar blogomnak van egy angol tesója is. Ha valaki valaha feljárt ide vagy csak szimplán érdekel, a linkek:

http://oroszbrigi.blogspot.co.uk/

az angol verziót a magyarról elérhetitek.

Mindenkinek köszönöm e rövid idő alatt is, hogy olvasott vagy hozzászólt a bloghoz bármilyen témában! Remélhetőleg találkozunk az új blogon. :)

Sokszor halljuk, hogy elfutni a problémák elől nem helyes és valószínűleg a legrosszabb dolog, amit tehetünk - de mi van akkor, ha nem mindig igaz ez az állítás?

Nagyon sokáig váltig állítottam én is ugyanezt, mígnem egy Facebook bejegyzés el nem gondolkodtatott, s csak akkor jöttem rá: eddigi életem legfontosabb és legbátrabb döntése valójában a problémák elől való menekülésem volt. Hiszen elköltöztem, nem másik utcába, nem másik városba, hanem mindjárt egy másik országba, Európa másik felére. Hogy mindennek mennyi és milyen előzményei voltak, azt csak én tudom és még pár olyan személy, akik nagyon jól ismernek. Tavaly júliusban úgy éreztem, ha még egy hónapot kell otthon töltenem én valószínűleg kinyírom magam valamilyen módon. Magányosnak és hihetetlenül elveszettnek éreztem magam, úgy tűnt, a létező összes lehetséges probléma a nyakamba szakadt, amit már nem tudtam tovább elviselni. Aztán augusztusban fogtam egy bőröndöt és mindent magam mögött hagytam. Ez pedig segített. Magabiztosabb vagyok, mint valaha, holott most sem tudom mit hoz a jövő. Több problémát oldottam meg eddig mint valaha, úgy, hogy észre se vettem.

Ha összességében véve nézem az elmúlt 2 évemet, azt kell mondjam, elfutni a problémák elől sokszor tényleg segít. Van, amikor csak környezetváltozásra, új emberekre, új ingerekre van szükséged ami kimozdít a szürkeségből, a depiből, s ezek hatására egy csapásra megoldasz lehetetlennek tűnő konfliktusokat az életedben. Fontos azonban észben tartani, a problémák valóban nem szűnnek meg létezni - csupán a te attitűdöd változik. Ha valamit kapsz az élettől, az ha jó, ha rossz el kell venned, mert nem utasíthatod vissza, nem cserélheted be egy másikra. Éppen ezért jönnek elő ilyenkor is a régiekhez kísértetiesen hasonló gondok, a különbség azonban te magad leszel! Így azt tanácsolom, ha jelenleg te is úgy érzed, nincs tovább, nem bírod, összeroppansz és csodák csodájára az élet kínál egy kiskaput, egy menekülési útvonalat, akkor ne habozz! Minden okkal történik!

Bocsánat ismét, amiért úgy tűnt már nem is élek, de tényleg megint minden összejött - mint általában, mikor blogolnék. Ezt a bejegyzést egészen pontosan 2 napja írom, mert mindig megzavart közben valaki...A lényeg, hogy végre elkészült! Tegnap pedig tízmilliószoros nap volt, remélem mindenki fejében többnyire csak pozitív gondolatok fordultak meg! Ha nem, az sem baj, sosem késő elkezdeni :)

Na de ez idő alatt azért kaptam egy díjat is, köszönet zombierabbitnak, amit most bővebben ki fogok fejteni nektek.

A DÍJRÓL röviden... [egy az egyben másoltam zombierabbit bejegyzéséből, aki Zedtől másolta, szóval ja, lusták vagyunk, remélem nem bánjátok :D]
A LIEBSTER AWARD egy internetes vándordíj, amit bloggerek adnak bloggereknek, amelynek célja, hogy minél több blog és blogger legyen "felfedezve".

A díj mellé tartozik pár szabály is:
Köszönd meg a bloggernek, aki jelölt téged még a poszt elején, és jelöld meg.
Jelölj maximum 11 bloggert a díjra, és jelöld meg őket.
Válaszolj a jelölő blogger kérdéseire.
Írj 11 érdekes tényt magadról, hogy az olvasóid jobban megismerhessenek.
Tegyél fel 11 kérdést a te jelölt bloggereid számára, amit majd nekik kell megválaszolniuk.

~ kérdések & válaszok ~

1. Miért pont G-Portálon van oldalad?
Volt már sokféle oldalam, sőt blogom is, voltam blogspoton, kipróbáltam a blog.hu-t, wordpresst, minden egyéb lehetőséget, de a design személyre szabásánál nekem ez tűnt eddig a legegyszerűbbnek. Valószinűleg azért, mert már megszoktam, de nekem alapvetően tetszik a G-Portál, felhasználóbarát, rugalmas és könnyen kezelhető. Pont nekem való.

2. Legviccesebb élményed?
Nos, kb. az egész életem?! Mindig viccelődünk a barátaimmal, hogy én egy komplett vígjátékban élek amilyen dolgok történnek velem. Pláne ha utazom. A legviccesebb talán az, amikor 14 évesen a nagynénémmel eljöttünk Londonba, csak úgy together, meglátogatni az unokatesóm. Mivel 14 voltam, ő kitalálta, hogy nekünk márpedig szükségünk lesz nyilatkozatra a szüleimtől, ami igazolja, ők tudnak a mi kis kiruccanásunkról. Persze teljesen felesleges volt, ráadásul magyar. A Heathrow reptéren az ID ellenőrzésnél ő vígan lobogtatta a magyar nyelvű nyilatkozatot, szegény nő azt se tudta mi van, mögöttünk legalább 2 kilométeres sor tódult fel. Nagynéném váltig hajtogatta kézzel-lábbal rásegítve, hogy "én a nagynéni vagyok" aztán 10 perc activity után (mialatt én már bújtam mindenfelé kínomban) megunván a nyelvi nehézségeket a vámos képébe vágta, hogy "nem értem mit tetszik mondani". Végül egy magyar srác jött és oldotta meg a szitut. Egyébként ez mesélve, személyesen még viccesebb...plusz az az 5 nap, amit akkor együtt töltöttünk!:D De mint mondtam, rengeteg ilyen élményem van, ezért is imádom az életem.

3. Legcikisebb élményed?
Ó jaj, van, de mennyi! A legcikibb élményem pár hónapja történt még Peterboroughban, amikor egy este véletlenül túl hosszúra sikeredett. Egy szó mint száz, berúgtam, de nem kicsit, hanem elég durván - még azt se tudom mitől, ú de szörnyen kínos ezt leírni is. Másnap reggel arra ébredtem, hogy minden szét van dobálva a szobában, a pénztárcám el van szakadva, a hajam és a ruhám koszos én pedig azt se tudom, hogy kerültem ágyba. Aztán a barátnőmnek köszönhetően megtudtam, hogy elverte miattam az összes pénzét taxira, mert nem tudtam elmondani hol lakom, kiszálltunk, gyalogoltunk, még mindig nem tudtam, aztán hívta a portugál barátját aki egy másik városból jött el kocsival és szedte ki belőlem, hol lakom. Ja és mellesleg a pubban (meg a portugál sráccal és a barátjával a kocsiban) is elég idiótán viselkedtem, plusz mindenkit kínálgattam a délután vásárolt péksütimmel. A következő 2 hónapot visszafogottan töltöttem ezután, elhihetitek.

4. Mi a véleményed az átlag korodbeliekről?
Erről készültem is bejegyzést írni. Nem tudom régen mi volt, de a mai huszonévesek bizony elég...zavarodottak. A világ egyre gyorsabb, manapság egyes szakmákban már harmincakárhány évesen idősnek számítassz, így a pályaválasztás súlyos kérdése nagyon korán felmerül, holott a tinik túlnyomó része nem ismeri önmagát, saját igényeit, nincsenek konkrét céljaik sem ennek köszönhetően. Nagy a nyomás, mert gazdagok, boldogok, sikeresek akarunk lenni, olyan munkát akarunk, amit szeretünk, de mi a fenét is szeretnénk mi csinálni? S ha mindez nem lenne elég, még ott vannak a szülők, meg a nem megfelelő gyereknevelés... Azért, hogy pozitív dolog is kerüljön ide, szerintem a mi generációnk a legfogékonyabb a pozitív gondolkodásra és egy másabb világszemléletre, rugalmasak, bátrak és klasszisokkal nyitottabbak vagyunk pl. a szüleinknél.

5. Legkedvesebb ruhadarabod?
Egyértelműen a bőrdzseki. Meg mindenféle kabát. Kabátfüggő vagyok!

6. Kedvenc online webshopod?
Nem igazán van, szeretek elmenni és megvenni magamnak a dolgokat, érezni, szagolni, tapintani. Persze, ha valami olcsóbb valahol akkor online veszem meg, mert én sem rajzolom a pénzt. Ettől függetlenül nincs kedvenc webshopom, eddig mindegyiket csak 1-2 alkalommal használtam.

7. Könyv vs PDF?
Könyvpárti vagyok, mondom én ezt aki csak azért vett tabletet, hogy olvasson rajta. Van amikor ez kényelmesebb (olcsóbb?!), de ha általánosságban nézzük, nekem sokkal több kedvem van hagyományos könyvet olvasni és a szemem se fárad ki annyira.

8. Kedvenc íród?
Szeretem Shakespearet, Coelhot és Csernus könyveit. Nem voltam régebben oda a szépirodalomért, nemrég kezdtem el barátkozni vele, azért nem soroltam fel csak Shakespearet - őt viszont tényleg imádom!

9. Számodra legszebb zene?
Meditációs és klasszikus zene. Meditációs számok közül leginkább a természet hangjaival egybegyúrt valamik, klaszikusok közül - hú de elcsépelt - Vivalditól a Négy évszak, azon belül a tavasz és a nyár. :)

10. Számodra legszebb kép?
Fogalmam sincs, ennyire nem vagyok művészetrajongó. Még, haha. Szeretem a természetfotókat és megmagyarázhatatlan módon rajongok a levenduláért, levendulamezőkért.

11. Számodra legjobb oldal G-Portalon?
Őszintén szólva, már egyáltalán nem böngészem a többi oldalt. Nem önzőségből, egyszerűen csak nincs rá időm. Az egyetlen oldal amire emlékszem, az minnie oldala, akivel közösen fordítottunk még régebben Pretty Little Liars részeket. Nagyon igényes, tartalmas oldal. ASHLEY BENSON HUNGARY

~ 11 tény rólam (hogy mennyire érdekes, majd eldöntitek) ~

1. Állandóan eszek. Nem viccelek, mindig. :D
2. A nagypapám görög volt.
3. Imádom az angol nyelvet.
4. Nem tudok úszni.
5. Egyik legrosszabb szokásom, hogy mindent hamar megunok és félbehagyok.
6. A legjobb játék a világon a Sims!:D
7. Jelenleg au pair vagyok, van egy angol nyelvű tumblr oldalam erről.
8. Szeretek nyelveket tanulni. Csak úgy, hobbiból.
9. Szülésznőnek tanultam egy évig, de abbahagytam.
10. Nem igazán szeretem a gyerekeket.
11. Imádom az angol időjárást, mert nem meleg, hanem pont jó, alapvetően "bőrkabátos idő" (kivéve most, télen, északon) van állandóan, ami a kedvencem.

Az én kérdéseim:

1. Mi a következő nagy lépés amit tervezel megtenni az életedben?
2. Mit gondolsz a vallásokról? Van olyan, amelyik közel áll hozzád, ha igen, miért?
3. Melyik országban élnél szívesen?
4. Mi a legelső dolog a bakancslistádon?
5. Mit nem szeretsz a legjobb barátodban?
6. Mi a legbátrabb dolog amit valaha tettél?
7. Melyik film inspirált eddig valamilyen cselekedetre?
8. Milyen szokatlan hajszínt próbálnál ki?
9. Miért kezdtél el blogolni?
10. Van kedvenc nyelved?
11. Hogyan motiválod magad, ha már végképp úgy érzed, feladnád?

Jelöltjeim:

Francesca's Blog | Tea Parti | Layla | Snowwhite

Most egész jogosan nem voltam sokáig, meg tudom magyarázni. Eskü.

Szóval ismét azon gondolkodtam, hogyan is találhatnék önmagamra, mert valamiért ez eddig nem sikerült 100%-ban. Tudom, hogy hülyén hangzik, de ez az igazság. Nem értem a velem egykorúak többsége miért nem tartja fontosnak megismerni önmagát, szerintem ez a kulcsa az egész boldogságunknak - hiszen hogy dolgozhatnánk rajta, ha azt sem tudjuk kik vagyunk valójában, mi célból születtünk meg? Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy mindenki egy egyedi életcéllal született volna meg, az emberek közös célja alapból az, hogy jobbá tegyük a világot, fejlődjünk és ezzel együtt fejlesszük a környezetünket is. Mert ha változunk, az egész világ változni kezd!

Na de visszatérve a filozofikus elkanyarodásomról, legújabb tervem nem csak az utazgatás, hanem maga az utazás - az El Camino. Igen, olvastam Coelho könyvét és igen, leginkább ez ültette el körülbelül egy éve a fejemben a zarándoklat gondolatát. Aztán ez így leülepedett, lebeszéltem magam, féltem, gondolkodtam egyéb megoldásokon, de most megint olyan szinteken nem ismerek magamra és olyan dolgokat csináltam az elmúlt hónapokban, hogy ezt már nem hagyhatom. Szóval elkezdtem tervezni egy francia-spanyol kiruccanást úgy körülbelül jövő tavaszra, mivel addigra gyűjtenem kell, beszerezni az összes szükséges holmit egy ilyenhez (jézusom, még életembe nem is túráztam, az is egy külön élmény lesz amikor megpróbálom összeírni, mire lehet szükségem) és valami francia illetve spanyol/portugál nyelvtudást is szeretnék magamra ragasztani ez idő alatt. Már most látom, hogy elég izgalmas dolgoknak fogok elébe nézni, ugyanis rettenetesen üldözési mániám van és paranoiás tudok lenni, egyszóval félek az emberektől, alapvetően bizalmatlan vagyok (itt nem párkapcsolatra gondolok, mert érdekes módon ott nem ??????? én sem értem haha), a másik nagy problémám pedig az, hogy képtelen vagyok kérni ha szükségem van valamire. Egyszerűen befeszülök, majd összeesek mielőtt kinyitnám a szám, ha egyáltalán kinyitom. Úgy gondolom, ez alatt az út alatt sok ilyen, számomra kényelmetlen vagy kellemetlen helyzetben fogom találni magam, ami talán elősegíti a fejlődésem. Meglátjuk. Egyelőre veszteni valóm nincs, ugyanis megint nem tudom, mi legyen velem a jövőben, de ez az egyhelyben toporgás felemészt.

S egy valamivel derűsebb dolog, jelentkeztem a TED-hez önkéntes fordítónak, ahol még ugyan elég kezdő vagyok, de igyekezni fogok a legjobbat kihozni magamból. Szerintem ez egy hasznos időtöltés, amikor már tényleg nem tudod mihez kezdj, így bátran ajánlom azoknak, akik valamely nyelv(ek)en folyékonyan beszélnek, mert fejleszthetik vele a szókincsüket és a hallásértésüket is. Úgy gondolom megéri, szóval csak hajrá. :)

Tehát mára csak egy is "kampányposztra" futotta, hátha egyeseket érdekelnek ezek a dolgok, vagy még nem hallottak róla.

Hostanyukámnak köszönhetően kezembe akadt a Psychologies magazin legújabb száma, amiben külön fejezet van az önbizalomról. Ezt az újságot egyébként nagyon kedvelem, mert nem csak designerbatyukkal meg méregdrága szépségápolási termékekkel van tele, hanem van némi mondanivalója is. Bár, hogy őszinte legyek, pár cikken kívül ez sem elégíti ki a pszichológia iránt érzett mérhetetlen tudásszomjam, de ez a magazin nem is azért van, hogy később mindenki pszichológiából doktoráljon.

Na de visszatérve a lényegre, az önbizalomról írt hosszú cikkük eléggé elgondolkodtatott. Eszerint az önbizalom tanulható és ad pár gyakorlati tippet is az önbizalom növeléshez, amelyek nekem néhol kissé semmitmondóak (de még mindig nem azért vagyok itt, hogy kritizáljak, úgyhogy abba is hagyom :D), ugyanakkor a mindennapi életben elég hasznosnak bizonyulhatnak.

Nekem mindig volt problémám az önbizalmammal, ebből kifolyólag gyakran nem értem el amit szerettem volna vagy nem álltam ki magamért bizonyos helyzetekben. Ez a mai napig megnehezíti a boldogulásom, de rajta vagyok az ügyön és minden egyes nap keményen megküzdök akár a saját személyiségemmel is, amit kicsit sem bánok. Amit ezzel mondani akartam, hogy nem látom túl sok értelmét az ilyen magazinok okoskodásainak. Vannak nagyon elveszett emberek, akik megfogadnak minden egyes betűt a hasonló irományokból (ők azok akik valószínűleg sosem építenek ki egészséges önbizalmat), s vannak akik ugyan nem magabiztosak (még), de hajlandóak elindulni egy viszonylag egyedi, saját úton és dolgozni önmagukon. Elég sok önsegítő, önbizalom fejlesztő kiadvány van már a piacon, melyek közül 1-2-t nem árt elolvasni, de fontos észben tartani, hogy mindenki másképpen tapasztalja meg az életét. Ezért kellene csak általános tanulságokat levonnunk ezekből, ami pedig a nagy leckéket illeti, csak saját magunk által érhetjük el őket. S hogy mik ezek az általános tanulságok? Pofonegyszerű.

Az önbizalom képlete

(elhatározás + első lépés)*∞

Ne gondold túl, cselekedj!
Amikor elkezdek agyalni valamin, általában mindig rossz döntést hozok, elkezdek félni, megtorpanok a lehetséges akadályok előtt, amik valójában sokszor csak a fejemben léteznek. Saját tapasztalatom szerint a túlgondolás a szorongás, félelem, kétségek legfőbb okozója. Nagyon egyszerű példával élve, amikor elengedem magam és nem akarok görcsösen tökéletesen beszélni, akkor sokkal jobban beszélem az angolt (2 pohár bor és nem csak hogy folyékonyan szövegelek bármiről, de meg is értik!). De! - és itt jön a csavar, az sem megoldás, ha hirtelen kapunk bele mindenbe. Ahogy az élet minden területén, itt is fontos az arany középút. Tudni kell hol kell abbahagyni a gondolkodást, a mérlegelést, amikor az már kezd inkább a kárunkra, mintsem hasznunkra válni. A megfelelő pillanatban megtett első lépés a katalizátora mindennek. Ez hívja később elő a pillanatnyi, majd tartós bátorságot, így ismerjük ki személyiségünk rejtett - sokszor felfedezetlen - zugait, s ezek mind-mind az önbizalom növekedését eredményezik.

Elkezdhetünk rizsázni relaxálásról, felhozhatunk példának konkrét helyzeteket és megoldásokat, de egyiktől sem leszel varázsütésre magabiztos. A mai emberek rettenetesen lusták, olyannyira, hogy még erre is instant megoldást várnak, de csak azok érik el akik hajlandóak megerőltetni magukat a cél érdekében. Szükséged van egy komoly belső indíttatásra, ami miatt változni szeretnél, majd lépned kell egyet előre. Kicsit talán bizonytalanul, szorongva, de haladni mindaddig, amíg el nem kezded a bátorságot érezni. Aztán visszatekintve az útra levonhatod saját magadról a következtetéseket és elkezdesz hinni a képességeidben, mert már tisztában leszel velük. Nincs ebben semmi nehézség, akármennyire is el akarják hitetni veled.

Tehát ne tétovázz megtenni azt az első lépést, bármi legyen is az! Ha más képes rá, te is az vagy, elvégre mind emberek vagyunk. Itt az ideje, hogy lásd ki is vagy valójában.